Interjú Tóth-Zele Józseffel

Tóth-Zele Józsi bácsi a madridi magyar közösség oszlopos tagja. Diákként érkezett, most pedig nyugdíjas kora ellenére továbbra is aktív. Ismerhetjük őt, mint ’56-os szabadságharcos, mint Madridba került focista, vagy mint a Real Madrid ifjúsági tagozatának edzője.

-       Mi a legfrissebb újdonság az életében?
-       A legnagyobb újdonság, amivel megleptek, hogy az édesanyámnak a szülővárosa el akarja nevezni rólam a futball akadémiáját. A jövő héten megyek, akkor majd eldöntik, hogy melyik napon fogják fölszentelni ezt az akadémiát.

-       Melyik településről van szó?
-       Gesztely. Ez Miskolctól nem túl messze, kelet felé, 15 km-re lévő kisváros.

-       Kik lesznek ott ezen az ünnepségen? Lesznek-e gyerekkori barátok?
-       Azon csodálkozom, hogy akik már tudják, kérik, hogy hogy föltétlen hívjam meg őket, mert ott akarnak lenni. Egészen elcsodálkozom, hogy ennyi év után is legalább 25-en jelentkeztek. Ez kimondottan meglepett engem is.

-       Ezek focikedvelők, városiak, helyiek?
-       Főként, és természetesen Füzesabonyból is, de az egész országban lévő futball ismerettségeimen keresztül mindenki ott akar lenni. Én meg örülök neki.

-       És a családtagok innen Spanyolországból?
-       Sajnos nem lesz egyszerű, mert a lányom, Piroska dolgozik,  és a fiam, Árpi szintén nem tud jönni, mert be van ütemezve a nyaralásuk. Úgyhogy talán Ferenc Jóska, a kisebbik fiam, ő talán aki el tud jönni. És természetesen a húgom, aki Szolnokon él, ő ott lesz.

-       Az ismerősökkel, barátokkal, akik ott lesznek az ünnepségen, milyen a kapcsolat? Most éledt fel újra? Vagy mindig is megmaradtak a régebbi, otthoni kapcsolatok?
-       Gyakorlatilag a legtöbb az azért a futballon keresztül van, tehát azt jelenti, hogy volt egy megszakadás közvetlenül 56 után. Körülbelül egy 10 év. Azóta nem túl rendszeresen, de találkozunk, általában, amikor tudjuk, hogy otthon vagyok.

-       Egyébként mennyire szakadtak meg az otthoni kapcsolatok, amikor el tetszett jönni Magyarországról?
-       Sajnos, volt egy nagy szakadás. Engem a futball miatt a hevesi járási tanácsnak a város és közgazdasági osztályának a vezetőjének neveztek ki fiatalon, és akkor amikor kimenekültem, az ott dolgozók automatikusan megszakították velem a kapcsolatot, mert nekik sokkal rosszabb lett volna, ha tartanánk.
Utána, ami jött otthon barátság, az nem is onnan jött már a foglalkozásból, hanem a futballból, mert rendszeresen hazajártam.

-       Hány év után tudott újra hazamenni?
-       13 év után.

-       És akkor felvette a kapcsolatot azokkal, akikkel lehetett, akik még ott voltak?
-       Igen, akkor felvettem, és azóta tart. Amióta, most már 11 éve, viszem a Real Madrid ifiket a Puskás Akadémiára, azóta nagyon megnőtt a magyarországi ismerősök száma, mert ott nagyon sok alkalmazott van, akik rendszeresen jönnek ki ide a futball csapat miatt, meg én is rendszeresen viszem oda a madridiakat. Azóta sokkal rendszeresebb a találka.

 -      Visszatérve a névadásra: kinek az ötlete volt?
-       Az ötlet... Nekem az a benyomásom, hogy van egy nagyon jó barátom Miskolcon, aki ott született szintén Gesztelyben. Mivel a mamám onnan származik, én azt hiszem, hogy ő az, aki egyébként nagyon jó barátom 10-15 év óta, aki mondta a vezetőknek, hogy „ide figyeljetek, megalakult az... hát akkor van egy név, aki...”. Úgyhogy azóta viszont a vezetőség nagyon belelkesedett és majdnem minden nap hívnak.

-      És ez más feladattal is jár, vagy csak a nevet adja?
-      Hát most pontosan a tegnapi hívás nagyon meglepett, úgyhogy most egyelőre még fékezem őket. Azt mondták, hogy Józsi bácsi, nem csak erről van szó, hanem arról is, kérlek szépen, hogy az akadémia igazgatója is legyél.

-       Ez micsoda megtiszteltetés!
-       Na de hát az viszont azt jelenti, hogy ott kellene lenni, vagy nagyon sokat utazni. Ezt még csak tegnap mondták. Azt mondták, hogy legalább most, amikor jössz, nekünk legalább két hétig bemutató edzéseket csinálj a csapatainknak, a játékosainknak. Ezt elfogadtam, de azt hogy végérvényesen valóban igazgatóként ott maradjak, hát azért… azért azt eléggé meg kell nekem gondolni már.

 -      Ez fizikailag nehezen megoldható... De mindenképp nagy megtiszteltetés!
-       Mindenképpen. De úgy érzem, hogy azért valóban lesznek még találkozásaink ezen keresztül is, gyakrabban, mint csak a névadás.  Még nem voltam ott, nem láttam a pályákat. Tudod, hiába jó barátságban vagyok mondjuk a Madrid jelenlegi vezetőjével, Butragueñóval, aki a külföldi témáknak az igazgatója, és nekem játékosom volt. De azért oda én csak akkor merek neki szólni, hogy támogasson, ha a lehetőségek megfelelnek, a Real Madrid nívójáról van szó, nem engedhetem meg a luxust, hogy olyan helyre vigyem, ahol megszólnának Madridban. Ezt még akkor kell eldöntenem, mikor látom, hogy milyenek a lehetőségek.

-      De akkor tervben van, hogy jöjjenek majd? Legyen esetleg csere?
-      Igen, legalábbis, hogy képviseljük őket, és ha valami játékost találnánk jót, akkor természetes, hogy a Madridhoz hoznám. Egyébként is idehoznám.

-       Mennyi időt tölt Spanyolországban és mennyi időt tölt Magyarországon?
-       Az utóbbi években már elég sokat töltök Magyarországon is, szám szerint még talán nagyobbnak tűnik, mintha összeadnám a napokat. Körülbelül négyszer-ötször vagyok Magyarországon, mondjuk háromszor a futball miatt, akkor az gyorsabb, mondjuk 2-3, nap, legfeljebb egy hét. Magán alapon, mondjuk, kétszer évente. Azok hosszabbak, mert ha elmegyek, akkor természetesen a világ közepén akarok lenni (Füzesabonyban), nem csak Pesten, tehát akkor az azt jelenti, hogy legalább három hét vagy akár egy hónap.

-       Ez általában a nyár?
-       Igen. Nyáron föltétlen, még akkor is otthon nyaraltunk, amikor még játszottam. Az első 13 év után, mikor először hazamentem, minden nyár nekem szent volt, játékosként is és edzőként is.

-       Ilyenkor az unokák is mennek?
-       Igen, nem velünk, de jönnek. Ugyanis augusztus 20-án született a mamám, meg a Piroska is, úgyhogy augusztus 20. egy nagy ünnep, akkor mindenki ott van.

-       És a tűzijátékot is meg lehet nézni.
-       Ők föltétlen, én inkább megyek a kilenclyukú hídhoz, én ott érzem jól magam.

 -       Hol tetszik jobban otthon érezni magát? Spanyolországban vagy Magyarországon
-       Jobban érezném magam Magyarországon, őszintén szólva, de az agyammal is gondolkodni kell, nemcsak a szívemmel érezni. Hiába, nekem itt vannak a gyerekeim, unokák. Tisztelem Spanyolországot, a spanyol népet is, igen, de azért én otthon érzem jól magamat.

Nincsenek hozzászólások

Válasz