HUInterjú Száger Mónika búvároktatóval - Kanári szigetek
– Hol és mikor kezdtél el búvárkodni?
– 2004-ben csináltam meg a kezdő tanfolyamomat Egyiptomban. Azóta volt 4 év kihagyás, de azt leszámítva gyakorlatilag folyamatosan megyek, merülök. Hivatásos a tavalyi év végén lettem, amikor kiköltöztem és azóta dolgozom búvárként.
– Hogy született meg benned a döntés, hogy a hobbidat szakmává kéne változtatni?
– Én mindig vízi lény voltam, meg nagyon tetszett a búvárkodás, úgyhogy elkezdtem az oktatóimmal erről beszélni. Még régebben elkezdtem egy merülésvezetői tanfolyamot, ami által és közben kikerültem Egyiptomba dolgozni egy búvárbázisra. Aztán az élet elsodort, majd összesodort a mostani párommal, akinek búvárboltja van itt kint, és így jött a döntés, hogy mégis ezzel foglalkozzak.
– Földrajzilag úgy kell elképzelni, hogy Magyarország, Egyiptom és Kanári-szigetek háromszögében hoztad meg ezt a döntést?
– Most ideköltöztem, itt élek. Egyiptomba sokat jártam ki, viszonylag közel van, gyönyörű szép, viszonylag jó áron is van, úgyhogy elég sok magyar jár ki rendszeresen merülni. Aztán voltam kint Gran Canarián is, de ott nem búvárkodtam. Most pedig direktbe ideköltöztem, Tenerifére. Előtte voltam kint háromszor, aztán úgy gondoltuk, hogy nem jó távkapcsolatban élni, úgyhogy most a Kanári-szigeteken vagyok, és néha hazamegyek. Most készülünk a világbajnokságra, úgyhogy most erre koncentrálunk.
– Mennyire volt nehéz meghozni ezt a döntést?
– A kiköltözést? Először viszonylag könnyű volt, aztán amíg otthon intéztem a dolgaimat, volt egy kis kétely, hogy egyáltalán akarom-e ezt így munka szinten, meg tudnám-e jól csinálni, és aztán valahogy eljött a pont, amikor azt mondtam, hogy nem, jövök ki. Majd átgondoltam, nem lehet megtudni azt otthonról, hogy itt hogy alakul az élet, veszíteni nem veszítek semmit azzal, hogy megpróbálom. Nem volt rossz döntés.
– Mit volt a legkönnyebb megszokni?