Mint minden éven, a Madách Egyesület nem rendezett külön ünnepséget március 15-ére, hanem csatlakozott a Madridi Magyar Nagykövetség rendezvényéhez. Madridban a magyarországi hosszú hétvége után, március 19-én rendezték meg nemzeti ünnepünket, ezen a nagykövet és konzul mellett számos helyi magyar is megjelent.

Hétfőn délután 13:30-kor a Madridi Magyar Konzulátus épületénél kezdődött el a programsorozat, amely Marosy Ferenc egykori követ és a hajdani Magyar Királyi Követség emléktáblájának felavatásával kezdődött. Győri Enikő nagykövet beszédében megemlékezett Marosy Ferenc munkásságáról és a spanyol-magyar diplomáciai kapcsolatokról beszélt. A himnusz eléneklése után a megjelentek felavatták az emléktáblát, melyet a Szózat követett.

A következő programszakasz este 19:00-kor kezdődött a Cervantes Intézetben, ahol Reyes sin reinos, diplomáticos sin relaciones diplomáticas (királyok királyság nélkül, diplomaták diplomáciai kapcsolatok nélkül) címmel konferenciát rendeztek. A 200 fős vendéglistát több egyetemi kutató, a nagykövet és a konzul, és természetesen számos magyar család is színesítette. A nyitóbeszédet Juan Manuel Bonet Planes, a Cervantes Intézet igazgatója mondta, majd Ramón Gil-Casares Satrústegui, és Győri Enikő is köszöntötte a közönséget. Az első kerekasztal-beszélgetést Argita Daudze lett nagykövet, Doru Liciu, a román külügyminisztérium munkatársa, Grzegorz Bąk a Complutense Egyetem tanára, és Gyuricza Kata, aFerenc Marosy – un embajador real de Hungría en Madrid (1949-1969) könyv társszerzője folytatta, akik a második világháború után kelet-európai menekülteket befogadó Spanyolországot "képviselték". A második kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Habsburg György, Piotr Potocki, és II. Simeon bolgár cár voltak.. A beszélgetés a hidegháború alatt kialakult spanyolországi menekült közösségek és a követségek kapcsolatáról szólt. Ezek után bemutatták a Gyuricza Kata és Gyuricza Péter által írt, Marosy Ferencről szóló könyvet, melyet dedikáltak is a szerzők. 

A konferencia végén Győri Enikő nagykövet fogadásra invitálta a megjelenteket.

A Sterlik Nikolett által vezetett JátékVár és így a Madách Egyesület immáron hetedik alkalommal szervezte meg a Farsang (Carnaval) ünnepséget, melyen idén több mint hatvan beöltözött résztvevő jelent meg. Az eseménynek a Pío XII-n található szociális ház adott otthont, melyet a későbbiekben több kulturális eseményre fog használni az egyesület. 
Az ünnepség este 18:00 órakor kezdődött, ahol a gyerekek, a szülők, és még a szervezők is talpig jelmezben várták a foglalkozásokat. Idén, ahogy eddig minden évben volt jelmezverseny, kézműves foglalkozás, valamint lufiszobrászkodás, melyet Dózsa Eszter tartott. A jelmezversenyre mindenki saját zeneszámmal készült, így otthonosabbá téve a kifutót, melyen megcsodálhattuk az ötletesebbnél ötletesebb öltözeteket. A győztes a Mar család Addams Family jelmeze lett, amelyért Gombóc Artúr csokidíjat is osztott nekik. Mint a legtöbb madáchos rendezvényen, a Nagykövetség is képviseltette magát, mint Bogyó és Babóca rajzfilmfigurái, vagy éppen Misi Mágus és társulata.
Összességében egy nagyon kellemes hangulatú, családias rendezvényen vagyunk túl, amely méltóképpen kezdte meg a Madách Egyesület naptári évének eseménysorozatát.

A rendezvény a magyar oktatást is a tantárgyai között tudó Complutense Egyetem színháztermében pontban délután négy órakor kezdődött meg Tóth Gergő magyar lektor előadásában. A jelenlévő diákok és tanárok széleskörű ismereteket szerezhettek a magyar kultúra számos területéről. Az előadás kezdetén a lektor úr bemutatta a hagyományos magyar építészet századokon átívelő változásait, és funkcionalitását, majd ezután következtek a matyó, székely, és palóc öltözetek, amelyekből párat el is hozott saját ruhatárából. Gasztronómiai világunk sem maradhatott ki a sorból, a jelenlévők nagy része csak a gulyás levest ismerte, ezért hát a töltött káposzta, a kürtős kalács, és a csörögefánk abszolút újdonságként hatott. Ezután következett a népzenét, és néptáncot bemutató rész, amely a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Kiegyezés című előadásának filmjével zárult. A film kitűnően mutatta be Magyarország és a Kárpát-medence sokszínű kulturális örökségét. Az esemény egy nagy beszélgetéssel zárult, mint minden madridi magyar program.

Barabás Tamás

Ha december, akkor Mikulásjárás. Tudja ezt minden Madáchos gyerek, de a madridi magyar közösség legtöbb tagja is.

Idén is mint eddig mindig a Las Rosas-i közösségi házban kezdtük el a készülődést az este hat órakor kezdődő ünnepséget. A Magyar Játékvár kézműves foglalkozásokkal várta a gyerekeket, míg a Madách Egyesület vezetősége a Mikulás személyéről, és a puttony tartalmáról gondoskodott. Az érkező szülők sorra hozták a finomabbnál finomabb süteményeket, és üdítőket, így a magas létszám ellenére kifejezetten családias hangulatban zajlott az esemény. Sok magyar családnak ez volt az első diaszpóra rendezvénye, így lehetőségük nyílt arra, hogy többet megtudjanak a spanyolországi magyar közösség munkájáról, közösségi életükről. Mint a legtöbb Madáchos eseményen a Madridi Magyar Nagykövetség itt is képviseltette magát, méghozzá Győri Enikő nagykövetasszony személyében. A Mikulás pontosan hét órakor érkezett, ha kellett spanyolul, ha kellett magyarul osztotta ki a jól megérdemelt ajándékokat. Krampusz igaz volt, de virgácsot egy gyerek sem kapott. 

Az eseményen összesen 154 ember vett részt, amely azt gondolom több mint kellemes csalódásként ért mindenkit, hiszen jelen pillanatban a Madách Egyesületnek nagyjából 100 tagja van. Ez az ünnepség rávilágított arra, hogy az itt élő magyaroknak szüksége van egymásra, nem csak a felnőttek, hanem a gyerekek körében is. 

2017 nem csak Szent László emlékév, hanem idén ünnepeljük Arany János születésének 200. évfordulóját is. A madridi Madách Egyesület ezért úgy gondolta, egy színi előadással emlékszik meg a magyar kultúra egyik legnagyobbjáról, amit magyar honfitársaink, és spanyol barátaink is egyaránt élvezhetnek. Így az előadás nem csak nyelvezetében, hanem szereplőiben is kétnyelvű volt, sőt a rendező maga is spanyol volt Raquel Pardos személyében. A magyar közösség tagjai közül Tábiné Vass Tímea a Lyceum Hungaricum tanára, Tóth Gergő a Complutense Egyetem magyar lektora, és jómagam Barabás Tamás Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas is szerepeltem az előadásban. 

Az előadás a mára népdalnak hitt, de Arany János által írt Nemzetőr Dallal kezdődött, melyet a magyar lektor énekelt el, ezután életrajzi ismereteket is megosztottak a költőről, de az igazán izgalmas részeket a spanyol fordítású művek nyújtották. A rendező külön figyelmet szentelt annak, hogy a versek színpadra vitele tükrözze az eredeti művek hangulatát. A walesi bárdok, a Meddő órán, és az Epilógus David Chericián fordítása nyomán lettek előadva. Külön érdekesség, hogy Tóth Zele József 1956-os forradalmár saját gyűjteményéből hozott egy Arany János mellszobrot, hogy a díszlet része lehessen. 

Az előadás után, mint minden rendezvényünkön egy kötetlen beszélgetés következett. A nagykövetség néhány munkatársa is jelen volt, akik külön elismerték a spanyol színészek munkáját. 

"Ezek a fiúk nem egy nagy csürhe voltak, mint ahogy azt a rádió bemondta, ezek bizony értelmiségi egyetemisták voltak, akik megelégelték a rendszert." mondta Tóth Zele József 1956-os menekült, aki minden évben a nagykövetséggel együtt meglátogatja az 1956-ban a toledói Alcazarban elhelyezett hősök emléktábláját. 

A madridi magyar nagykövetség évek óta kiemelt figyelmet szentel az 1956-os eseményekre való megemlékezésekre, és ez idén sem volt másképp. Három helyszínen, több mint 150 embernek sikerült olyan programokat szervezni, amelyek méltóképpen mutatták az események drámaiságát, és a mögöttük álló személyes történeteket.

 A pénteken kezdődő programsorozat első helyszíne a királyi palota mellett található Almudena katedrális volt, ahol a Magyarországról meghívott világhírű Angelica Leánykar a madridi Almudena Katedrálisban adta elő Josef Gabriel Rheinberger G-moll miséjét. A rendezvényeken a Madách Egyesületen kívül részt vett Magyarország spanyol nagykövete, Győri Enikő, és Tóth Zele József 1956-os hős is. Tóth úr évek óta aktívan részt vesz a megemlékezések szervezésében, és élő történeteivel közelebb hozza 56-ot a diaszpórában élő fiatalabb magyaroknak is.
Szombaton a Himnusszal kezdődött a toledói megemlékezés az Alcázarban, amelyet a nagykövet, majd az erőd parancsnokának beszéde követett. Kiemelt figyelmet kapott Marosy Ferenc munkássága, aki a magyar forradalom leverése után a menekültek ügyeit segítette, és megteremtette a kapcsolatot Spanyolország és a magyarok között.  
Ezután a közösség elindult megkoszorúzni a kriptában elhelyezett 1956-os Hősök Emlékművét, ahol a kórus elénekelte a Szózatot. Az emelkedett hangulatú koszorúzás után, a múzeum felajánlásából négy idegenvezető csoportonként végigvezetett minket a spanyol polgárháború után újraépült erődítményben. A program ebéddel folytatódott, majd este a Santo Tomé templomban Liszt Ferenc, Bartók Béla, és Kodály Zoltán műveivel záródott az igen mozgalmas nap. 
Hétfőn a madridi Budapest utcában található emlékmű megkoszorúzása előtt Győri Enikő tartott beszédet, és köszöntötte Aurelio Pecho Rrománt, aki a 70-es évekig működő Madridi Királyi Követség komornyikja volt, és aki az akkori magyar hatóságok által el nem ismert követség és annak vezetőjével, Marosy Ferenccel koordinálta a Spanyolországból a magyar rászorulóknak szánt adományokat, és segített a forradalom leverése után Spanyolországba menekülő magyaroknak.
Este a Madridi Királyi Konzervatóriumban folytatódtak az események,  a vendégeket Ana Guijarro, a Konzervatórium igazgatója, Marta Rivera de la Cruz, a Kongresszus Kulturális Bizottságának elnöke és Győri Enikő nagykövet köszöntötték. Ezután Fodor-Lengyel Zoltán Spanyolországban élő magyar művész, a madridi 56-os emlékmű alkotója vette át a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a nagykövetasszonytól. A zárókoncert után a jelenlévők állva tapsolták meg a Gráf Zsuzsanna által vezényelt világszínvonalú előadást, így adva tökéletes zárást a háromnapos ünnepségnek.

Szerencsém volt beszélgetni Tóth Zele József úrral, aki elmesélte, miként került 56-ban Ausztriába, majd Franciaországba, ahonnan egy hajóval küldték tovább társaival együtt Spanyolországba. Elmesélte, hogyan sikerült átigazolnia az Atletico Madridba, miként ismerkedett meg Öcsivel (Puskás Ferenc), és hogyan találkozott Santiago Bernabéuval. Egy élettörténet, amely közelebb hozza minden spanyolországi magyarhoz 56 emlékét, és emlékeztet minket arra, hogy a történelem árnyékában rengeteg izgalmas személyes történet is lapul.

Összességében a madridi magyar közösség szerencsésnek mondhatja magát, hogy mind, a nagykövetség, mind a Madách egyesület igyekszik továbbvinni örökségünket a jövő generációi számára.