Egy feketeöves Madridban - Interjú Szendrei Barbarával

- A sporttal apukám révén kerültem kapcsolatba, mert ő is világéletében sportolt. Nem a kick-boxszal kezdtem, előtte négy évig vívtam, amit abbahagytam, mert teniszeztem és röplabdáztam. A kick-boxot viszonylag későn, 14 évesen kezdtem el. Amit a kick-boxban gyakoroltam, a point fighting (semi-contact), nagyon hasonlít a vívásra, ami sokat segített.

- Mi volt az a kick-boxban, ami megfogott, ami miatt már nem váltottál sportágat?
- Eleve azért mentem, mert volt ott egy-két barátom, és talán a csapat. A kick-boxban  mindenki megtalálja azt, amit a sportban keres, mert, mint az ilyen jellegű küzdősportok általában, sok mindenre megtanít a mozgás mellett. A csapat nagyon jó volt, jó hangulat volt, és jó volt az edzőm. Tetszett az egésznek a hangulata, és az egyéni sport jellege is.í

- Másfél-két évvel azután, hogy elkezdtem. Elég gyorsan haladtam előre, egyből három övfokozatot ugrottam. Utána is viszonylag sok fokozatot kihagytam, és úgy szereztem meg végül az utolsó évben a fekete övet.

- Milyen versenyeken vettél részt és milyen eredményt értél el?

- Mi hozott Spanyolországba?
- A férjem. Megismerkedtünk, utána egy évvel kijöttem. Pont akkor fejeztem be a mesterképzésemet és kezdtem a doktorit. Eredetileg úgy volt, hogy otthon csinálom, de miután megismerkedtünk, itt is körülnéztem és találtam hasonló témában egy kutatócsoportot. Ezért kezdtem el a doktorit, a témám a sporttudomány.

- Megfordult a fejedben, hogy itt folytasd az élsportot akár magyar, akár spanyol színekben?
- Gondoltam rá, hogy visszatérek. Van egy barátnőm, aki próbál rábeszélni, hogy térjünk vissza a veterán kategóriába, de élsportolóként már nem igazán tudnék visszatérni. Ahhoz lenne kedvem, hogy egy-két szemináriumot megtartsak, éppen most ajánlotta fel a volt edzőm, hogy csináljam meg a magyar klub spanyol változatát Madridban.
- Tanultam középiskolában, tehát volt alapom, de az egyetemi éveim alatt nem használtam, úgyhogy kicsit nehézkesebb volt. Beszéltem ugyan, de azért más, amit az iskolában tanítanak, és amit az emberek az utcán beszélnek az adott országban. Ez pár hónapig masszív fejfájást okozott. Főleg, amikor összegyűlt a család, ami itt ötven fős, és különösen az elején mindenki engem kérdezett, rám volt kíváncsi, mivel én voltam az új.
- Ez gyorsan ment, mert a család nagyon összetartó, most is együtt nyaralunk. Egyből befogadtak, a párom anyukája kezdettől fogva úgy tekint rám, mintha egy másik lánya lennék.

- Megérkezel Madridba a doktori képzésre, és utána mi lesz veled?
- Végigszenvedtem a doktorit, ez elég hosszú és kimerítő folyamat. Nagy szerencsém volt, mert kaptam egy nagyon jó állami ösztöndíjat, amibe beletartozott az is, hogy ki tudtam menni Amerikába és Angliába kutató látogatásokra. Viszont az a probléma, hogy a doktori után nagyon nehéz kutatói állásba elhelyezkedni, ilyen nem is nagyon létezik, csak tanári állással együtt, ami szintén nehéz. A doktori befejezése előtt ajánlott az egyik kollégám álláslehetőséget a madridi doppingellenes egyesületnél. Egy évig voltam ott, a szülési szabadságom alatt küldtek el. Úgy voltam vele, nem is baj, mert így legalább otthon tudok maradni a picivel, meg nem is az a téma érdekelt igazán. A doppingról mindig azt gondoltam, ha valaki használja, az az ő baja.

- Azért hagytad abba a sportolást, mert Spanyolországba jöttél?
- Egy sérülés volt a valódi ok. Még most is részleges keresztszalag szakadásom van, az egyik világbajnokság előtt sérültem meg, ráadásul hátfájásom is volt. Megoperáltak, de a keresztszalag műtét felépülési ideje hosszabb. A pekingi verseny  volt az utolsó, de az legalább szép lezárása volt ennek az időszaknak.

- Két gyermeked van.
- Az egyik a doktori alatt született, és amikor megvédtem a disszertációmat, már terhes voltam a másodikkal. A nagylányom négyéves lesz szeptemberben, a fiam pedig most volt másfél.
- A férjemmel kidolgoztunk gyerekek számára egy egészségmegőrzés, életmód tanácsadási programot. Szeptemberben kezdünk magániskoláknál, már van kettő, egy amerikai, meg egy másik.

- Mi a program lényege?
- Az az elképzelés, hogy olyan részt alakítsunk ki az iskolákban, amelyek az egészség kérdéseivel foglalkoznak. Kidolgoztunk egy nyomonkövetési módszert is. Előadásokat tartunk a gyerekeknek, a tanároknak meg a szülőknek is, mert őket is be kell vonni, nélkülük nem mehet a dolog. A veszélyeztetett gyerekekkel pedig egyénileg beszélgetünk. Tájékoztató anyagokat is készítünk, lesznek állandó posztereink meg olyanok, amiket két-három havonta változtatunk.

  - Hogy jutott eszedbe belevágni egy ilyen összetett programba?
- Amikor bölcsődét meg óvodát kerestük a kislányainknak, nem nagyon tetszett, amit láttunk.

 - Mi az, amiben szerinted jobb a magyar rendszer, illetve mi az, amit el lehetne tanulni a spanyoloktól?
- Egészség szempontjából nem sok különbség van. Az étkeztetés szerintem egyik helyen sem túl jó. Mind a kettőnél vannak próbálkozások, hogy javítsanak, de nem azt látom, hogy igazából jó is lenne, amit csinálnak. Amikor megnéztük, hogy valójában mit esznek a gyerekek, a heti menüt, az látszott, hogy nincsen teljesen rendben. Itt is mindenki azt gondolja, hogy amit csinál, az teljesen jó, de ez nem így van. Voltunk az egyik legnagyobb madridi iskolában, ahol táplálkozástudóssal beszéltünk, ő azt mondta, teljesen jó, hogy sült krumplit meg olajban sülteket adnak a gyerekeknek, különben nem szeretnék, hogy nem járnak kedvükben. Szerintem egy iskola nemcsak arra van, hogy a matematikát tanítsa meg, hanem hogy az életre is tanítsa a gyerekeket.

 - Mi az, ami szerinted otthon jobban működik?
- Otthon jó, hogy hosszabb a szülési szabadság. Ezt itt is meg kéne oldani, mert a négy hónap nagyon kevés. Bár az emberek már hozzászoktak, de amikor bölcsődelátogatáson voltam, láttam a csecsemőosztályokat, hogy ott sírt az összes gyerek. Azt is megértem, hogy nem jut oda az óvónő, mert nem tud folyamatosan együtt lenni mindegyikkel. Ez otthon sokkal jobban meg van oldva.
- Nem tudom, mert az én kislányom brit óvodába jár, ami nem a klasszikus spanyol rendszer szerint működik. Tetszik ez a rendszer, és szeretjük az oktatási módot is, meg az is fontos, hogy van zöld terület. Nagyon fontos, hogy a gyerek minden nap kint legyen a levegőn.

- Milyen eltérést tapasztaltál még a szokásokban?
- Lehet, hogy butaság, de nekem furcsa, hogy nincs váltócipő. Amikor a kislányom a bölcsődébe ment, én vittem neki a váltócipőt. De ez amiatt lehet, hogy a spanyolok a lakásban sem szokták levenni a cipőt. Nálunk a lakásban le kell venni a cipőt, amikor jön hozzánk valaki. Valamelyik spanyol családtagnak úgy megtetszett ez a szokás, hogy azóta náluk is le kell venni a cipőt.

 - Otthonra találtál Spanyolországban?

2019 ősz

Olvasás

30 éve szabadon

Fodor-Lengyel Zoltán művész úr, a cádizi királyi Képzőművészeti Akadémia tagjának gondolatai a rendszerváltás 30. évfordulója alkalmából.

1989. június 16. Nagy Imre és társainak újratemetése

Egy kis történelmi háttér:

Az 1989-es év a közép-európai országok számára egy új lélegzetvétel lehetőségét adta. A több évtizedes kommunista diktatúra az utolsó napjait nyögte, és eljött az idő, hogy végetvessenek  az állampárt korszaknak, a szovjet mintára és erőszakos befolyásra épített elnyomásnak.

A II. Világháború után magukra maradt közép-európai szovjet “csatlós  államok” mindegyikében egy békés forradalom által megindultak a rendszerváltás folyamatai, a függetlenség kivívására való mozgalmak. Az antikommunista, alkotmányos szabadságharc a demokrácia, az új szabadság gyümölcseit teremtette meg.
Ezek a 30 éve lezajlott események világpolitikai súllyal bírtak.
Büszkén mutatták, hogy a kis államok a nemzeti összefogás erejét összpontosítva maguk is képesek megbirkózni az eléjük támasztott akadályokkal szuverenitásuk és identitásuk visszaszerzéséért, akár a nyugati segítség nélkül is.
Mérföldkő volt ezekben a demokratikus változásokban a szégyenletes berlini fal ledöntése, a vasfüggöny lebontása, a határ megnyitása és a szovjet megszálló csapatok végleges kivonulása a régióból.

Az új szelek megérkezését  Magyarországon az Ellenzéki Kerekasztal megalakulása, Nagy Imre újratemetése, az 56-os forradalom népi felkelésnek minősítése, a forradalom utáni koncepciós perek ítéleteinek megsemmisítése és a III. Magyar Köztársaság kikiáltása is mutatta.
Nem véletlen, hogy ezeknek a változásoknak súlyát az évtizedekig uralkodó tejhatalmú elnyomó, Kádár János már nem tudta elviselni. Szimbolikus ereje van, hogy Nagy Imre ártatlanságának kihirdetése napján költözött megérdemelten a poklok birodalmába.

Új ország, új demokratikus ország született Magyarországon, szabad és demokratikus választásokat ajánlva fel a népnek. Ebben a történelmi pillanatban emelkedett ki Antall József, az első szabadon megválasztott miniszterelnök figurája is. Munkája; a békés konszolidáció, a demokratikus értékrend visszaállítása az országban a mai napig követendő példa.

 A 2019-2021-es években ezeknek, a 30 éve történt eseményeknek állítunk emléket.

Büszkén emlékezünk a rendszerváltásra és a magyar emberek újra otthonra találására saját országukban. Fejet hajtunk az előtt a belülről, a magyar szivekből származó erő előtt, mely képes volt összefogni egy értékrendjeiben megtépázott, meghurcolt és elnyomott nemzetet.

Ezeknek a tényeknek felidézése a feladata az akkor élt generációknak, ahogy az események lelki töltésének megismertetése is a fiatalabb, azóta született generációkkal.

 
Személyes érzelmek, gondolatok az eseményekről:

Bővebben »

Interjú Száger Mónika búvároktatóval

–      Hol és mikor kezdtél el búvárkodni?

–      2004-ben csináltam meg a kezdő tanfolyamomat Egyiptomban. Azóta volt 4 év kihagyás, de azt leszámítva gyakorlatilag folyamatosan megyek, merülök. Hivatásos a tavalyi év végén lettem, amikor kiköltöztem és azóta dolgozom búvárként.

–      Hogy született meg benned a döntés, hogy a hobbidat szakmává kéne változtatni?

–      Én mindig vízi lény voltam, meg nagyon tetszett a búvárkodás, úgyhogy elkezdtem az oktatóimmal erről beszélni. Még régebben elkezdtem egy merülésvezetői tanfolyamot, ami által és közben kikerültem Egyiptomba dolgozni egy búvárbázisra. Aztán az élet elsodort, majd összesodort a mostani párommal, akinek búvárboltja van itt kint, és így jött a döntés, hogy mégis ezzel foglalkozzak.

–      Földrajzilag úgy kell elképzelni, hogy Magyarország, Egyiptom és Kanári-szigetek háromszögében hoztad meg ezt a döntést?

–      Most ideköltöztem, itt élek. Egyiptomba sokat jártam ki, viszonylag közel van, gyönyörű szép, viszonylag jó áron is van, úgyhogy elég sok magyar jár ki rendszeresen merülni. Aztán voltam kint Gran Canarián is, de ott nem búvárkodtam. Most pedig direktbe ideköltöztem, Tenerifére. Előtte voltam kint háromszor, aztán úgy gondoltuk, hogy nem jó távkapcsolatban élni, úgyhogy most a Kanári-szigeteken vagyok, és néha hazamegyek. Most készülünk a világbajnokságra, úgyhogy most erre koncentrálunk.

–      Mennyire volt nehéz meghozni ezt a döntést?

–      A kiköltözést? Először viszonylag könnyű volt, aztán amíg otthon intéztem a dolgaimat, volt egy kis kétely, hogy egyáltalán akarom-e ezt így munka szinten, meg tudnám-e jól csinálni, és aztán valahogy eljött a pont, amikor azt mondtam, hogy nem, jövök ki. Majd átgondoltam, nem lehet megtudni azt otthonról, hogy itt hogy alakul az élet, veszíteni nem veszítek semmit azzal, hogy megpróbálom. Nem volt rossz döntés.

–      Mit volt a legkönnyebb megszokni?

Bővebben »

Nyári hírlevél

Elkészült a hírlevél legújabb, nyári száma!

Az előszóban Fodor-Lengyel Zoltán Gábor a Cádizi Királyi Képzőművészeti Akadémia akadémikusának gondolatai olvashatók, található interjú Tenerifén élő magyar búvároktatóval, érdekességek a magyar nyelvről és kultúráról, és természetesen a programajánló és recept sem marad el!

Hírlevél olvasása

Januári hírlevél

Elkészült új hírlevelünk, mellyel a 2019-es évet nyitjuk meg!
Olvasható benne interjrú Kiskapusi Dórával, a spanyol vívóbajnokság első helyezettjével, valamint sok-sok programajánló található az év elejére!
Kellemes olvasást kívánunk!


Hírlevél olvasása/Leer el boletín

Interjú Barabás Tamással, a tavalyi év Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjasával

-      Remekül! Egész nyáron dolgoztam a diaszpóra csoportokban, mint tavaly, volt négy táborom. Aztán kicsit rendbe raktam a lakást, és most már kezdődik az egyetem.

-      Ez az utolsó éved?

-      Nem, mivel passziváltattam a félévet, és most új tanterv van, így most jön egy olyan év, ami keményebb lesz, és utána még két félév, amikor csak egy-két tárgyam lesz.

-      Mit tanulsz?

-      Logisztikai mérnöknek tanulok a Műszaki Egyetemen.

-      Hogy merült fel benned, hogy jelentkezz a Kőrösi Csoma Sándor Programra?

-      Tavaly előtt jelentkeztem már, de akkor még nem voltak meg sem az ajánlóleveleim, és talán a kompetenciáim és tapasztalatom sem, úgyhogy elmentem a Rákóczi Szövetséghez, a Diaszpóra programba dolgozni. Nekem ez a hobbim: embereket megismerni. Úgyhogy ott összeismerkedtem a madridi, kanadai és dél-afrikai magyarokkal. Emellett ’56-os emlékév is volt 1956-ban, ott koordinátor voltam egy nagyobb szabású eseményen, ahol megismerkedtem Tóth-Zele Józsi bácsival. Próbáltam tapasztalatot gyűjteni meg ajánlólevelet is. Szívesen mentem volna külföldre, megnézni, hogy milyen ott a magyarság, milyen ott élni. Azok az ismerőseim, akik már voltak a programban, csak jót meséltek.

-      Ha egy olyan valakinek kéne elmesélned, hogy mi az a Kőrösi Csoma Sándor Program, aki még soha nem hallott róla, akkor hogy tudnád összefoglalni?

-      A világban sok felé vannak magyarok és sok helyen egyesületeket alkotnak, ahol igyekeznek megtartani az identitásukat. Nekünk az a feladatunk, hogy az ő munkájukat segítsük. Vannak néptáncosok, vannak magyartanárok, és vagyunk, akik az egyes események létrehozásában segítünk. Nekem erről szólt ez a program. Miközben itthon vagy, lehetőséget kapsz arra, hogy egy évet ott éljél.

-      Miért pont Spanyolországot választottad?

-      Én a jelentkezésnél alapvetően Dél-Európát jelöltem meg: Portugália, Olaszország és Spanyolország. Nekem mindig a déli, temperamentumosabb népek tetszettek. Végül megismertem a madridi magyarokat, akik éppen pályáztak. Végül is inkább megtaláltuk egymást, mintsem hogy én választottam volna.

-      Mennyi időt töltöttél közöttünk?

-      Október 2-án utaztam ki és június 3-án jöttem vissza, úgyhogy 8 egész hónapot.

-      Mi volt a feladatod?

-      Volt egy hosszútávú feladat a program teljes idejére, hogy megismerjem, hol vannak magyarok, mennyien és mire lenne szükségük. Ehhez csináltam is kérdőívet, és megismerkedtem egy csomó öntevékeny csoporttal. Ezenkívül bármilyen feladatot elvégeztem, amivel az elnök asszony megbízott. Volt például egy Arany János emlékest, amit a lektor úrral közösen raktunk össze. Továbbá egy átfogó anyagot is csináltam a Madách Egyesületről. A Nagykövetségnek két rendezvényén is segítettem, meg a vásárokon is. A lektor úrnak is voltak kisebb dolgai, amikben szintén segítettem. Igyekeztem egyre jobban belefolyni a magyarságot érintő feladatokba.

-      Mellesleg bejártad az országot.

-      Igen, amikor csak volt időm, jártam az országot, déltől északig igyekeztem megismerni.

-      Volt-e olyan utad, ami különleges nyomot hagyott benned?

-      A bátyámmal együtt szilvesztereztünk Bilbaóban egy ott lakó barátommal. Nekem a nagy élmény az volt, amikor jöttek hozzám látogatni. Szerettem megmutatni Madridot. Édesanyám például a születésnapomat jött ki megünnepelni. Jól esett átadni, hogy milyen Madridban lenni, mit érdemes itt megnézni. Ezek kisebb belső utazások voltak: átadni az én élményemet.

-      Mit tudtál meg ez év alatt a spanyolokról?

-      Igyekeztem nem elfogultnak lenni és teljes képet kialakítani. A mindennapi mosoly, a közvetlenség, segítőkészség nagyon jó volt. Ezt minden nap éreztem. A lakás közelében lévő kávézóban már ismerősként fogadtak, a lépcsőházban, akármikor jöttem-mentem, a gondnokkal mindig barátságosan el lehetett beszélgetni.

-      És mi az, ami más volt, amit leginkább furcsálltál?

-      A fiatalok körében nem igazán alakult ki spanyol barátságom. A dél-amerikaiakkal igen, de echte spanyol barátom nem igazán. Ők nem voltak olyan közvetlenek. A felnőttekkel ugyanakkor ezt nem tapasztaltam. Az egyesületben több spanyol férjjel is remek kapcsolat alakult ki.

-      Az alapján, ahogy megismerted az itt élő magyarok egy részét, volt-e olyan érzésed, hogy van valami közös vonás bennük, bennünk?

-      Szerintem van. Két félével találkoztam: a családosok, meg akik frissebben vannak itt. A családosok aktívabban vesznek részt az olyan eseményeken, amik a közösség erejéről, a tradíciók ápolásáról szólnak. Akik frissebben vannak itt, azoknál inkább az elhelyezkedés, a megélhetésen van a hangsúly. A közös vonás pedig az, hogy fontosnak tartják, hogy a kisebb gyerekek is megtanuljanak magyarul, mert a spanyol annyira kézenfekvő és olyan könnyű, hogy nehéz más, nehezebb nyelvet a gyerek szájába adni. Ezért még a spanyol szülők is nagyon fontosnak tartják, hogy a gyerekük megtanuljon magyarul. Két hetente vasárnap pedig erőfeszítéseket is tesznek ennek érdekében. Sokan otthon is rengeteget foglalkoznak ezzel. Azt tapasztaltam, hogy tényleg fontos nekik az egyesület és szerves részét képezi a családjuk életének. Ez a leginkább közös vonás. 

-      Ha más is azon gondolkodik, hogy jelentkezzen a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjra, milyen tanácsot adnál neki, akár a jelentkezéshez, akár az ottani tartózkodáshoz?

-      A jelentkezésnél előnyös, ha legalább középfokon ért spanyolul. Aki ezen a szinten van, az már elboldogul, mert tényleg nagyon aranyosak az itteniek. Leginkább a szálláskeresés volt a legbonyolultabb, javaslom jó előre lefoglalni. A munkával kapcsolatban pedig legyen rugalmas, és ahogy a szabadideje engedi, utazzon, mert északtól délig annyiféle szokás meg ember van, hogy azt érdemes megnézni.

-      Mi az, amit te emberileg magaddal viszel ebből az egy évből?

-      Érzem magamon is, hogy többet mosolygok. Egy nagy adag optimizmust meg életkedvet hoztam magammal. A spanyol nyelv szeretetét is, folytatom a tanulását. Meg azt a tapasztalatot, hogy máshogy is lehet élni.

Harmadik, őszi hírlevelünk

A hírlevélben olvasható többek között interjú Barabás Tamással, a tavalyi év Kőrösi Program ösztöndíjasával, bemutatkozik a Játék Vár és Magyar Lyceum, valamint megtalálható sok program és esemény itthon és otthon. Jó olvasást!

Szeptemberi hírlevél olvasása/ Leer el boletín

Második hírlevelünk, melyben a Nagykövetasszonnyal készített interjú is megtalálható

 Júniusi Hírlevél olvasása / Leer el boletín 

Első hírlevelünk programokkal, interjúkkal, receptekkel, és sok más érdekes információval

Interjú Tóth Gergővel a Complutense Egyetem magyar lektorával

Spanyol és magyar mint idegennyelv tanár. 2016-ban érkezett Madridba, hogy a Complutense Egyetem magyar lektora legyen. A beszélgetésből kiderül, hogy mennyire sikerül megismertetnie egyetemi szinten és azon túl a magyar nyelvet és kultúrát.

 

 

˗ Mikor és miért kezdted el a spanyol nyelvet tanulni?

˗ Kilenc éves voltam, amikor belépett a tanterembe a spanyolos tanár néni, és én azt mondtam, vele akarok tanulni.

˗  És hogy lett belőled spanyol és magyar mint idegen nyelv tanár?

˗ Mindig az volt a vágyam, hogy a magyart és a spanyolt valahogy kombináljam. Amikor az egyetemen mester szakot kellett választani, akkor a „legtanáribb” szakma mellett döntöttem, hiszen ezzel két nyelvet is oktathatok.

˗ Pedig a magyar és spanyol hagyományos kombinációja a tolmács-fordító szak lett volna.

˗ Igen, de van, amit nem szeretnék lefordítani. Vannak kifejezések, amelyek szépsége „elveszik”, amikor egyik nyelvről a másikra ültetjük át. Amúgy a fordítás borzasztóan jó dolog és rengeteg irodalmat le is kellene még fordítani. Néha kacérkodom is a gondolattal.

˗ Mi lenne az első mű, amit lefordítanál?

˗ Már dolgozom is rajta. Janikovszky Évának A tükör előtt című munkája. Készült belőle egy színdarab, amit áprilisban fogunk bemutatni a madridi Microteatróban.

˗ Mióta működik magyar lektorátus a Complutense Egyetemen?

˗ Amióta én itt vagyok, azaz 2016. október 19. óta. Előtte Alcalá de Henaresben is volt magyar oktatás, Éltető Katalinnal és a Complutense Egyetem nyelviskolájában is, ott pedig Ruppl Zsuzsannával. De mára mind a kettő megszűnt. Jelenleg a Hivatalos Nyelviskolában lehet még magyart tanulni, ráadásul ingyen.

˗ Ki akar magyart tanulni?

˗ Az egyetemen idén 46 jelentkezőm volt. Nagyon különböző területekről jönnek: van szociológus, régész, turizmus-vendéglátós, matematikus, nyelvész, politológus, spanyol és angol szakos, illetve történész is, de még egy optometrista is jelentkezett.

˗ Hogyan lehet úgy összeállítani a tartalmat, hogy ennyire vegyes társaságban mindenki érdeklődését felkelthesd?

˗ Alapvetően mindenki a nyelv miatt jelentkezett. Ott pedig adott a tartalom. Inkább arra kell odafigyelni, hogyan építsem fel a részeket. Ha az ábécével kezdeném, azzal eltelne két óra, és a hallgatók még mindig nem tudnának egy szót sem kiejteni. Úgyhogy először megtanulunk köszönni, és elmondani, hogy ki vagyok. A kulturális órákat pedig úgy építem fel, hogy az általános megközelítéstől indulunk: az országról, a városról, a sztereotípiákról beszélünk. Ebbe fűzök bele apró sajátosságokat, kulturális információs morzsákat szórok el. Számomra az a fontos, hogy mindenből kapjanak izelítőt. Földrajzzal és történelemmel kezdek, utána jön az irodalom, a találmányok, így közelítünk a magyar kultúrához.

˗ Mennyit tudnak a spanyolok Magyarországról?

˗ Van, aki semmit. Van, aki a nyelvrő magáról tud annyit, hogy az agglutináló nyelv, de azt már nem, hogy ez mit jelent. Van, akinek az Osztrák-Magyar Monarchia és Sissi ugrik be elsőre. Az ország általában vonzó, van, aki látott róla képeket, de ez sem általános. Inkább „Miért ne?” alapon érdeklődnek.

˗ A magyar lektorátusnak mi a  célja?

˗ A legfontosabb: népszerűsíteni a magyar kultúrát, és a magyar nyelvet. Közelebb hozni a két országot. Hiába vannak negyven éve diplomáciai kapcsolatok, sajnos nem olyan nagy az átjárás. Bár a Spanyolországba érkező magyarok közül egyre többen beszélik a nyelvet de fordítva már ez nem jellemző. Kevés spanyol érti meg a magyarokat. Az első cél tehát rávezetni a spanyol embereket arra, hogy mi Magyarország, és mi a magyar kultúra. A másik cél, ami nem titkolt szándékom, hogy legyenek jó fordítók és kutatók. Virágozzunk ki akadémiai szinten. Észre kéne venni, hogy annak ellenére, hogy nehéz a nyelv, de rendkívül érdekes. Attól, hogy valaki nem anyanyelvű, még képes kutatni a kultúrát és a nyelvet, ráadásul teljesen más szemszögből fogja vizsgálni a témákat. Más a kulturális alap, más a referencia tartomány, amiben él. Például, most olvastam az egyik tanítványom Csáth Géza elemzést, amiben olyan dolgot vetett fel, amit én addig nem láttam meg.

˗ Mi, magyarok, mit taníthatunk meg a spanyoloknak?

˗ Nagyon szubjektív leszek: kevésbé fogyasztói társadalomnak lenni. Tiszteletet adni az embereknek. A társadalmi nem írott, de konvencionális szabályokat betartani. Értékelni ténylegesen a kultúrát. A hagyományok tisztelete meg az összetartás is fontos értékünk. Szerintem a magyaroknak van egy olyan alapvető érzéke, hogy képesek vagyunk elfogadni másokat, még akkor is, ha nem magyarok. Olyannyira hajlamosak vagyunk asszimilálni ezeket a dolgokat, hogy aztán észre sem vesszük, hogy ez a kultúránk része de mástól jön. Ráadásul nem erőltetjük rá a másikra az elképzelésünket, csak azért, mert az a jó.

˗ Fordítsuk meg a kérdést! Mi az, amit nekünk kellene a spanyoloktól megtanulnunk?

˗ A végtelen optimizmust. Azt, hogy mosolyogva járjunk az utcán. Annak a kultúráját, hogy ha kávét szeretnék inni, azt nem csak otthon tehetem meg. Ez a XX. század elején, amikor Magyarországon is virágzott a kávéházi kultúra, még megvolt, úgyhogy ezt nem meg-, hanem újratanulni kéne. De a spanyoloktól némi stílust is elleshetnénk. A beszédünben pedig, a spanyolok például szabadabban mondanak véleményt, még ha nem is értenek egyet egy adott témával. A panaszkodásra vonatkozóan pedig azt tanulhatánk meg, hogy akkor tegyük, amikor elérünk vele valamit, ne pedig utána. Ha hidegen hozzák ki az ételt, akkor nem magunkban mentegetni kell a pincért, hanem megkérni, hogy vigye vissza. A magyar negativitást pedig a nyelvben is meg lehetne változtatni.  Túl gyakran használjuk azt a szót, hogy „Nem”. Azt kérdezzük, hogy „Nem kérsz?”, pedig lehetne úgy is, hogy „Kérsz?”

˗ Marad a munka mellett szabadidőd?

˗ Egy percre sem tudok nem magyar lenni. Folyamatos a kapcsolatom a nagykövetséggel, a kultúrális események szervezésében segítek. Hamarosan a Madách Egyesület munkájába is bekapcsolódom. Az egyetem kulturális életében szintén aktívan részt veszek, több Magyar nyelv és kultúra napján vagyunk túl. Szervezek órán kívüli magyar programokat is, például táncházat. Hamarosan húsvéti mulatság is lesz.