Ugrás a fő tartalomhoz
  • HU
  • ES
MADACH Egyesület 
  • Kezdőlap
  • Rólunk
    • Tevékenységeink
    • Helyszíneink
  • Hírek
  • SMAVÁK
    • Miért van igény a SMAVÁK-ra?
    • Mit Kiván Nyújtani a SMAVÁK?
    • Milyen Gyakorlati Előnyt Jelent a Klub Tagság?
    • Mit Igényel a Klub Tagság?
    • Tagok
    • Így tudsz kapcsolatba lépni velünk:
  • Eseményeink
  • Magyar Hírlevél
    • Büszkeségeink
      • Barabás Tamás - Madrid
      • Czégeni Árpád Attila - Valencia
      • Fodor-Lengyel Zoltán - Madrid
      • Hámori Mónika - Madrid
      • Kiskapusi Dóra - Valladolid
      • Lomoschitz Emma - Madrid
      • Száger Mónika - Kanári szigetek
      • Szöke Anna - Costa del Sol
      • Szendrei Barbara - Madrid
      • Tóth Gergő - Madrid
      • Tóth-Zele József - Madrid
    • NYEOMSZSZ
      • Zennyesi "Szennyesi" László- Svájc
      • Klement Kornél - Németország
      • Bihari Szabolcs
  • Támogatóink
  • Kapcsolat
  • Dokumentumok
  • Galería

30 éve szabadon - Fodor-Lengyel Zoltán - Madrid

2019. jún. 25. 7:56 , Nincsenek hozzászólások

Fodor-Lengyel Zoltán művész úr, a cádizi királyi Képzőművészeti Akadémia tagjának gondolatai a rendszerváltás 30. évfordulója alkalmából.

1989. június 16. Nagy Imre és társainak újratemetése


Egy kis történelmi háttér:

Az 1989-es év a közép-európai országok számára egy új lélegzetvétel lehetőségét adta. A több évtizedes kommunista diktatúra az utolsó napjait nyögte, és eljött az idő, hogy végetvessenek  az állampárt korszaknak, a szovjet mintára és erőszakos befolyásra épített elnyomásnak.

A II. Világháború után magukra maradt közép-európai szovjet “csatlós  államok” mindegyikében egy békés forradalom által megindultak a rendszerváltás folyamatai, a függetlenség kivívására való mozgalmak. Az antikommunista, alkotmányos szabadságharc a demokrácia, az új szabadság gyümölcseit teremtette meg.
Ezek a 30 éve lezajlott események világpolitikai súllyal bírtak.
Büszkén mutatták, hogy a kis államok a nemzeti összefogás erejét összpontosítva maguk is képesek megbirkózni az eléjük támasztott akadályokkal szuverenitásuk és identitásuk visszaszerzéséért, akár a nyugati segítség nélkül is.
Mérföldkő volt ezekben a demokratikus változásokban a szégyenletes berlini fal ledöntése, a vasfüggöny lebontása, a határ megnyitása és a szovjet megszálló csapatok végleges kivonulása a régióból.

Az új szelek megérkezését  Magyarországon az Ellenzéki Kerekasztal megalakulása, Nagy Imre újratemetése, az 56-os forradalom népi felkelésnek minősítése, a forradalom utáni koncepciós perek ítéleteinek megsemmisítése és a III. Magyar Köztársaság kikiáltása is mutatta.
Nem véletlen, hogy ezeknek a változásoknak súlyát az évtizedekig uralkodó tejhatalmú elnyomó, Kádár János már nem tudta elviselni. Szimbolikus ereje van, hogy Nagy Imre ártatlanságának kihirdetése napján költözött megérdemelten a poklok birodalmába.

Új ország, új demokratikus ország született Magyarországon, szabad és demokratikus választásokat ajánlva fel a népnek. Ebben a történelmi pillanatban emelkedett ki Antall József, az első szabadon megválasztott miniszterelnök figurája is. Munkája; a békés konszolidáció, a demokratikus értékrend visszaállítása az országban a mai napig követendő példa.

A 2019-2021-es években ezeknek, a 30 éve történt eseményeknek állítunk emléket.

Büszkén emlékezünk a rendszerváltásra és a magyar emberek újra otthonra találására saját országukban. Fejet hajtunk az előtt a belülről, a magyar szivekből származó erő előtt, mely képes volt összefogni egy értékrendjeiben megtépázott, meghurcolt és elnyomott nemzetet.

Ezeknek a tényeknek felidézése a feladata az akkor élt generációknak, ahogy az események lelki töltésének megismertetése is a fiatalabb, azóta született generációkkal.


Személyes érzelmek, gondolatok az eseményekről:

Jómagam abban az időben már régen nem Magyarországon éltem. 1976-ban érkeztem Madridba, majd néhány párizsi tanulmányév és tevékenységemből fakadó utazások után 1988-ban tértem újra vissza, és telepedtem le véglegesen Spanyolországban, a fővárosban.
Művészi munkám, kiállításaim révén mindig sokat utazok  a nagyvilágban és  természetesen időnként Budapestre  is ellátogatok.

1989-ben viszont nem volt módom Magyarországra utazni, így csak a távolból figyelhettem nagy izgalommal a rendszerváltás eseményeit. Ugyanígy  voltak az itteni, madridi magyar közösség általam ismert tagjai is. Már hosszú évek óta volt kapcsolatom sokukkal, részben mert kiállításaimon mindig lelkes látogatóim voltak, részben pedig a követség által rendezett eseményeken volt szerencsém beszélgetni jó néhányukkal.

Izgalommal figyeltük és kommunikáltuk az eseményeket,az otthonról kapott híreket. Mindegyikünk számára fontos volt, hogy Magyarország újra demokratikus ország legyen. Nem kérdés, hogy a magyar közösség tagjainak nagy része politikai okok miatt hagyta el hazáját, tehát nagy lelkesedéssel várta, hogy a kommunista rezsim végre valahára megszűnjön a szülőhazában. Szurkoltunk Magyarországért, a változások sikerességéért.

A rendszerváltással új nagykövetek is érkeztek. Az addig, jellemzően a rezsim által kinevezett hivatalnokokat képzett, európai nézetű diplomaták váltották fel. Jellemző, hogy a követség szerepe is mennyire megváltozott számunkra. A korábbi, csak úgymond nagyon hivatalos és feszes tartást és kommunikációt egy szorosabb, emberibb, baráti kapcsolat váltotta fel.
Végre tudtunk beszélgetni, barátkozni szülőhazánk képviselőivel. Lehetőség nyílt gazdagabb közös programok szervezésére és megszűnt a tartás, viszolygó ellenérzet a követséggel szemben. Ez a kedves és jó hangvételű kapcsolat a mai napig is létezik.

Jómagam nem voltam politikai menekült, de nem értettem egyet  azzal a rezsimmel, mely családom sorsára is bélyeget nyomott. Emlékszem, hogy nagymamám könnyek között biztatott, hogy menjek. És mentem, illetve jöttem, második hazámba.

Miután a művészet határoktól független dolog, hát egy Madridban élő világpolgár lettem, aki minden ellenérzés nélkül egész életében képviselte és adott esetekben szolgálja is szülőhazáját munkáival.
Még a 89-es változásokat megelőző időkben is, ha másképp nem is, de szívességet téve munkásságommal a magyar képviselet számára, amit aztán ők saját érdemikként könyveltettek el az otthoni irányítás felé. Mosolyogva szemet hunytam látva  ezeket,  az öndicsőítő ferdítéseiket.

30 éve a spanyolországi magyar közösség nagyon kicsinyke volt. Jellegzetessége az volt, hogy tanult, képzett és komoly presztízzsel rendelkező emberek alkották. Mérnökök, közgazdászok, művészek, ügyvédek. Több nyelven beszélő és az új hazában nagyon jól beilleszkedő, láthatóan sikeres magyar-spanyol emberek voltak. Gyökereiket, a szülöhazát szomorú sorsuk ellenére szerették. Élt bennük a magyarság.

Személyes tapasztalatom, hogy boldog és kiegyensúlyozott magyar emberek vettek körül, akikkel mindig öröm volt találkozni. Boldog lennék, ha ez az élmény az újonnan érkezett generációkkal is hasonló lenne.

Mi “öregek” tudunk segíteni, ápolgatni, támogatni. A küldetés pedig mindig közös; ugyan nem Magyarországon, de jó magyarnak lenni, akár Spanyolországban is. Ez a követendő út.

Fodor-Lengyel Zoltán Gábor
Képzőművész
A cádizi királyi Képzömüvészeti Akadámia akadémikusa
A Magyar Köztársaság Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetettje
Az 1956 Vitézi Lovagrend vitéze
www.zoltanfl.com

Nincsenek hozzászólások

Válasz







Legutóbbi bejegyzések

  • Beindult az ifi tagozat
    18 jún, 2024
  • Az évad vége
    18 jún, 2024
  • Elmebajnokság
    31 máj, 2024
  • MADACH Egyesület - Jubileumi események
    20 máj, 2024
  • Színház kocsmában
    20 máj, 2024
  • Magyar stand Esteponában
    29 ápr, 2024
  • Drámai est
    25 ápr, 2024

Plusz információ

Cseréld le ezt a szöveget plusz információra. Ha nincs plusz információ, akkor a fenti jobb oldali sarokban lévő ikonra kattintva elrejtheted ezt a szöveget vagy a blokkot.